Amatőr versek

Nem igazán illik bele a -versek- témába, de azért gondoltam megosztom...

Megyek hazafelé az utcán, már sötétedik. Az utcák szinte üresek...
Beérek egy lámpa rideg, halványsárga fénye alá. Előttem a kereszteződés.
Felnézek az égre, a csillagokat keresem,de nincsenek...
Visszanézek az útra, s előttem két alak tolja a bringát a kereszteződésen át.
Az egyik alak felém fordul,egy lány az. Megáll, egy ideig néz, aztán lassan újra elindul, de mégis csak engem bámul. Én is nézem őt, ismerősnek tűnik, de nem az.
Újra ránézek,jobban szemügyre veszem, ő még mindig néz, de nem tudom hová tenni őt az emlékeim között. A félhomályban még újból hátranéztem, de már túl messze volt... És egész úton hazafelé azon gondolkodtam honnan ismerős az az arc... Még mindig nem jöttem rá...
Ez az egész olyan volt, MINT EGY ÁLOM... Fura, mégis érdekes...
 

Hajnali félelem
(Kocsis Carter Benjamin)

Hajnalodik, de én még nem alszom,
Csendesen fekszem az ágyamon,
Nézem a nyitott ablakon,
Ahogy úsznak a felhők az égbolton.

Még sötét van, mindenhol árnyékok,
Mintha egy közeledne, inkább nem szólok...
Fújni kezd a szél, fütyül a huzat,
S a hajnal engem riogat.

Felülök az ágyamon,körülnézek jobban,
Egy kísértet üldögél a sarokban!
Visszafekszem, lehunyom a szemem,
S csak remélem,hogy eltűnik a szellem.

Kezdő költő vagyok, írogatok, stb. Ide fogom közölni a műveimet.
Jó olvasgatást!